Augusztus utolsó napján debütált itthon az autós körökben kultikus Manta Manta c. film második része, amire kicsit több mint 30 évet kellett várni. Az első rész 1991-ben jelent meg, nem sokkal a két Németország újraegyesülése után. Egy olyan korban, amikor az autózás még menő dolog volt, és valóban a szabadságot képviselte. Talán ezért is lett olyan nagy sikere márkaidentitástól függetlenül. Filmes szempontból a sztori nem túl erős, és mai fejjel a poénok sem ütnek akkorát, azonban remekül mutatta be azt az autós baráti közeget, s mindennapjaikat, amire akkoriban minden benzinvérű vágyott.
A nagy népszerűségre való tekintettel már 2009ben is tervben volt a folytatás, ám erre egész mostanáig kellett várni, pedig ahogy a főszereplő Til Schweiger elmesélte egy interjúban, a forgatókönyv mindössze egyetlen éjszaka alatt készült el, és a másnapi repülőúton már át is ment a rögtönzött olvasópróbán. A német, és világpremier március 30-án volt, nálunk ez augusztus 31-re esett, ennek örömére szervezett Manta, és szélesebb körben Opel találkozót Laczkovics Jani, régi Mantásként. Fáradhatatlan munkája, és a forgalmazó jóvoltából korlátozott számú tiszteletjeggyel nézhettük meg az új, második részt.
Feltehetőleg az ország Mantáinak legjava jelen volt, 21db B, valamint 2db A személyében, és sajnos több mint valószínű hogy utoljára láttunk egyszerre ennyi Mantát egy helyen, viszont a látvány magáért beszélt. (hacsak nem lesz hamarosan egy harmadik rész)
Igazi jó kis nyárindító Opeles lurdytali hangulat volt, csak sokkal több klasszikus villámossal. Előkerültek a garázsból a ritkán használt, féltett kincsek.
Maga a film egyébként meglepően hosszú, közel két órás. Sok csalódott véleményt hallottam vissza, s sajnos valóban azt kell mondjam, hogy aki az első részhez hasonló vidám autós életstílus filmet vár, az csalódni fog. Jómagam mindenféle elvárások nélkül ültem be a moziba, ezért aztán nem is csalódtam (csak pozitívan), és egyébként rengeteget nevettünk. Sok jó poént sikerült beleírni a filmbe, szerintem viccesebb lett, mint az első rész, még a kötelező pc-nek is sikerült némi görbetükröt állítania. A második rész azonban inkább az emberi oldaláról közelíti meg a dolgokat, s a (sajnos csak) 3 eredeti főszereplő utóéletét, s utódait dolgozza fel. Aki igazi benzinvérű, és az autóknak, autózásnak él, azonban teljesen át tudja érezni, én több ponton is meghatódtam.
Műszaki, pláne Opeles szemmel voltak azért hibák, s többen egyetértettünk abban hogy 2 óra alatt kaphattak volna több képernyőidőt az autók, főleg a címadó típus. Gyakorlatilag a szintén méltán híres Calibrát többet láttuk a vásznon egész amíg…. ja nem, bocs, semmi spoiler.
A film csúcspontját jelentő verseny például inkább tűnt roncsderbinek, mint klasszikus autók versenyének, ráadásul kicsit olyan érzés volt, mint ha mindössze egyetlen körből állna. Nagy bánatomra zenei vonalon az első rész sokkal erősebb, szinte kizárólag azóta klasszikussá érett darabokat vonultat fel, sőt nem egyet kifejezetten a filmhez írtak, akárcsak a leghíresebbet Manni Ickx-től. Nagyban hozzájárultak az eredeti hangulat megteremtéséhez, azonban a második részre nem emiatt fogunk emlékezni. Mindezek ellenére összességében szerintem egy teljesen korrekt folytatásról beszélhetünk, aminek a kevés példával ellentétben sikerült megütnie az első rész által felállított mércét, még ha teljesen más kategóriában is indult. Mindenképpen ajánlom, azoknak is akik látták az első részt, és azoknak is akik nem, mert néhány visszautaló poéntól eltekintve önálló formájában is működik a film.
Külön köszönet Laczkovics Janinak a szervezésért, és minden résztvevőnek aki eljött, hogy autóikkal és jelenlétükkel emelték az esemény fényét.
