Szeptember 16-án immáron negyedjére került megrendezésre a Nagykátai Veterán Jármű Találkozó. Magam részéről most voltam harmadszor, először mint nézelődő, másodjára már egy veterán kétkerekűvel, idén pedig a nagyvassal. Első alkalommal Tomi cimborám hívott el, akinek 89-es évjárata ellenére olyan hobbijai vannak, mint hogy Zukból épít kocsmát, meg vele egykorú, ex-Hungarocamionos, DAF fülkés Rábákat tart, mert miért ne. Mivel elsőre is jól éreztük magunkat, így nem volt kérdés hogy a következőn is ott leszünk, a legutóbbi pedig már-már hagyománynak volt mondható.
Mivel egyéb személyes programok miatt, a tervek ellenére sajnos nem tudtam a minden évben megtartott, délutáni felvonulásig maradni, így kora reggel többedmagammal becsatlakoztam, a ceglédi Veteránportyázók által szervezett közös vonulásba. Nagyjából 50 autóval indultunk útnak a – stílszerűen megválasztott – szentmártonkátai Tölgyes Csárda parkolójából. Ha van még az országban igazi, régi vágású értelemben vett autózás központú hely, akkor ez az. Melegen ajánlom minden kicsit is autós, vagy legalábbis gépész lelkű embernek. Rengeteg érdekesség látható, a tulaj, Kókai Gábor pedig valódi benzinvérű, és nagyon jó arc. Például amikor tavaly decemberben a klubbal jártunk itt, meleg teával várt minket, ami a zsíros deszka társaságában most sem maradt el. És nem utolsó sorban, a konyha is kiváló.
Megérkezvén a már megszokott profi szervezés várt minket, tíz méterenként belebotlottunk egy-egy szervezőbe, akik egy emberként terelgettek minket, szóval mindenki tudta a dolgát. Némileg meglepetten konstatáltam, hogy mintha kissé kevés lenne a létszám, aztán rájöttem hogy az elmúlt években még egyszer sem értem ide ilyen korán. Kis idő elteltével már szépen telítődött a placc, ahogy a főszervező későbbi posztjából kiderült, közel 350 jármű jelent meg.
Az előző évekhez hasonlóan idén is a szoci járművek voltak többségben, azon belül is főleg a Ladák, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna látnivaló. A megjelentek az elmúlt 90 év járműveinek igen széles skáláját vonultatták fel. Idén a legöregebb egy 1930-as Toldi kerékpár volt, amit sorban követett egy 1934-es Renault, egy 1955-ös Garant, valamint 1959-es Danuvia, az autók, teherautók, és motorkerékpárok között. Az idelátogatók ugyanis minden kategóriában találhatnak kedvükre valót, az apró velocipédtől kezdve, a klasszikus 911-es Porschén át, egészen a csuklós Ikarusig. De még padra szerelt, indítható tankmotor is akad.
A szórakozás garantált, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az aprónépet gyereksarok várja, arcfestéssel, mini KRESZ pályával, ügyességi játékokkal, kézműves foglalkozásokkal.
A hangulat nagyon közvetlen, ami nekem az egyik fő pozitívum. Leginkább a Parkoló parádéhoz tudnám hasonlítani, mert ha szerencsénk van, és épp elkapjuk a tulajt, akkor nyugodtan lehet cimborálni bárkivel, és akár be is ülhetünk, közvetlen közelről megtapogathatjuk a kiállított csodákat. Nem egy statikus élmény, mint egy átlagos, kordonszalagok mögé zárt veteránkiállítás. Minden évben van nosztalgia buszjárat, amire óránként felpattanhatunk, idén ebből kettő is jutott. Ezekre a járatokra nem kell jegyet venni, ám becsületkassza alapon, jó szívvel veszik ha beszállunk egy kicsit a benzinpénzbe.
Egyébként maga a rendezvény is alapvetően ingyenesen látogatható bárki számára, a szervezők még egy ebéddel is meglepik az előre regisztrált veterán járművel érkezőket. Ebben nagy segítségükre vannak a helyi támogatók, akik nélkül ez a rendezvény sem jöhetett volna létre, szóval jövőre támogassátok őket a bejáratnál kihelyezett persely kitömésével.
2019-ben az első Nagykátai Veterán Találkozót még Legáth Krisztián szervezte, ahogyan 2020-ban a másodikat is, ám ezt sajnos már nem tudta befejezni egy sajnálatos motorbaleset miatt. Így erre csak egy évvel később, önkormányzati támogatással kerülhetett sor, az általuk felkért, és azóta is főszervezőként jelen lévő Kállainé Zsóri Annamária szervezésében. Ő az akkor megjelent 250 fő láttán úgy gondolta, hogy van jövője a találkozónak. Innentől Darvas András Kálmánnal kiegészülve, már az önkormányzati anyagi háttér nélkül, önerőből és a szponzorok segítségével végzik nem kevés munkájukat, amit jövőre már egyesületi formában szeretnének folytatni. Tiszteletük jeléül Krisztián Trabantja minden esemény alkalmával kiállításra kerül a bejáratnál.
A rendezvényen nem csupán járművekkel találkozhatunk, de minden egyéb használati tárgy is megjelenik ami retro, vagy akár valódi régiség. Az igazán hardcore résztvevők még az öltözetükkel is ráerősítenek a hangulatra.
Akiknek nem jut ebédjegy, mert csak nézelődni jöttek, a legkülönbözőbb foodtruckoknál csillapíthatják étvágyukat: lángosos, fagyis, kocsma – mindenből akad. De aki valamilyen szuvenírt szeretne, az sem távozik üres kézzel, az árusoknál akár kedvenc típusaink plüss változatát is megtalálhatjuk, de rögtönzött bolhapiacba is belefuthatunk bármikor.
Összességében egy nagyon jó, barátias, családias rendezvény, amit nem csak az autóbolondok, de mindenki élvezni tud, aki szereti a retro hangulatot. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján, jövőre még többen leszünk, talán el se férünk majd. Ha ti is kíváncsiak vagytok rá, gyertek el ti is!
Kattintsátok végig a galériát, megéri!
