2023-ban alap, hogy a másságot el kell fogadni, sőt, érzékenyíteni kell a népet ez irányba. Igaz ez mindenre, kezdve az lmbtqxyz csoportkörtől, a vallási különbözőségekig. De egy csoport van, amivel kapcsolatban nem kell toleránsaknak lennünk, sőt, kimondottan utálni kell: az autótuningolók.
A tuning szó alapvetően hangolást jelent, és autó / motortuning (értsd: itt motorkerékpártuning) esetén úgy kell értelmezni, hogy a gyári paraméterek bizonyos módosítása, annak érdekében, hogy a paraméterek összessége jobban megfeleljen a tulajdonos elvárásainak. Tehát a tulajdonos számára a végeredmény jobb lesz, mint a gyári. Sok esetben lehetetlen használtan, vagy újonnan olyan jellegű járművet beszerezni, mint amit a tuninggal elérhetünk, vagy csak nagyságrendekkel drágábban, pedig ezekre a dolgokra nem csak a tehetőseknek van igénye.
Úgy néz ki, sokan elfelejtették, de mindenki volt (vagy lesz) fiatal. Így a legtöbbünk átesett azon a korszakon, amikor két dolog marhára fontos az életben: a féktelen szórakozás és az önkifejezés. Na ebből mindkettőre nagyon jó a tuningolás. Továbbá, mikor én voltam ebben, még nem teljesen volt tévhit az sem, hogy egy szépen megépített tuningautóval lehetett csajozni, bár már akkor is inkább az apucitól kapott drága, új autók voltak a nyerők ilyen szempontból.
Ráadásul az én generációm autós / motoros szárnypróbálgatásai épp akkorra estek, amikor már mindenki pörgette a Need For Speed valamelyik verzióját, és rongyosra nézte a Halálos Iramban sorozat régi, még valóban autózásról szóló részeit. A Padlógáz című filmekről nem is beszélve, bár azokat igyekszem elfelejteni.
Szóval semmi meglepő nincs abban, hogy sokunkat behúzott ez a világ, és a lehetőségeinkhez mérten igyekeztük személyre szabni a járgányainkat. Engedjétek meg, hogy elmeséljem alább a saját történetem, kis betekintést nyújtva ennek a világnak a legolcsóbb ágába:
Tizenhárom évesen kaptam meg apa Simsonját. Ekkor kezdtek el érdekelni a földi járművek, előtte a repülőkért voltam megőrülve. Rengeteget mentünk a környező erdőkben. Ha az uzsipénzből meg tudtam spórolni pár csepp benzinre valót, azt instant örömmé konvertálta a kis ötvenes. Nagyon szerettem volna ehhez kismotor jogsit, később tizenhat évesen A1-es jogsit, majd tizenhét évesen B-s jogsit, de a család anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé, így ekkor gimi mellett dolgozni kezdtem valamikor májusban. Már azon a nyáron be is iratkoztam a tanfolyamra, és februárra kezemben volt az áhított papír, amivel mind a család lehasznált, öreg Vectráját, mind a Simsont legálisan vezethettem.
És ekkortól indultam el a lejtőn. A Vectrának sok baja volt, és én ekkor még kicsit sem értettem a lelkéhez. Pár évnyi Simson berhelés, és az olajcserék alkalmakori szerszámadogatás adott némi alapot, de nem eleget ahhoz, hogy felmérjem a kasztni, a gumik, vagy akár a futómű állapotát. Három dolgot akartam módosítani alapvetően: legyen erősebb (nem lett), legyen alufelnis, és legyen nagy zene (utóbbi kettő sikerült). Ezek közül először a hifi lett megokosítva. Szereztem olcsón egy SAL cső alakú mélynyomót, majd mivel nem szólt, felvilágosítottak, hogy erősítő is kéne hozzá, így lett az is. Miután bekábeleztem, eléggé csalódtam, ugyanis a hátsó rendszámot masszívan rezgette a cucc, de befelé nem szólt túl erősen. Ez után teljesen át lett faragva a kalaptartó, még pár extra hangszóró beugrott, és végre megvolt a kívánt hanghatás.
A futómű
A lengéscsillapítók rosszak voltak. Apám hónapok óta mondogatta, hogy ki kéne cserélni, de hát hifire kellett a pénz. Végre eljött az idő, álljunk neki. De milyen legyen? Mindenképpen jó minőségűt akartam. Sokat böngésztem az alkatrész nagykereket, aztán valahogy szembejött a TA-Technix, ahol négy darab sport lengéscsillapító olcsóbb volt, mint szinte bármelyik normál utángyártott. Negyvenezer forint, plusz szállítás. Viszont akciósan mindösszesen negyvennégyezerért már ültetőrugószettel együtt lehetett megrendelni, így ez lett.
Ma már két óra alatt ki tudom cserélni egy Vectra első futóművét, de akkor ez nagyon másképp volt. Végül három napi kőkemény munka után végre hasalt a vas! A négy centis ültetés nem volt durva, simán mentem vele erdei utakon is, de marha jól nézett ki, és úgy feküdt az úton, mint egy versenyautó – legalábbis én ezt hittem akkor. Cserébe marha kényelmetlen volt minden egyes úthibán, de ennyi belefért.
Hogy kell-e egy 57 lóerős szívódízel öreg Vectrába sportfutómű? Szerintem igen. Már ha ez a szíved vágya. Lehet szídni az ültetett autókat, de sokkal stabilabb, és ezáltal biztonságosabb lett az autó. Nem valami vágott rugós vacak ez, hiszen a TA-Technix cuccok TÜV tanusítvánnyal rendelkeznek, mérnökök tervezik és más mérnökök ellenőrzik. Nyilván nem mindenkinek ajánlom, hogy ültesse le az autóját, de nekem akkor (és azóta is) fontosabb volt az úttartás, mint a kényelem. Ez tizenkét éve volt, az autó azóta bontóba került a rozsdának hála, amitől két lakatolás sem mentette meg, de jól szolgált, rengeteg élménnyel gazdagított.
Ebben az időszakban Budapesten dolgoztam egy gyorsétteremben. Itt elég sok hasonló cipőben járó diákmunkással barátkoztam össze, akik jogsira, autóra, motorra gyűjtöttek. És ők húztak be akkor az illegális versenyek világába…
A Böki
Péntek esténként jártunk ki. Sajnos vagy nem sajnos, én mindössze kétszer jutottam ki, épp utána kaszálták el a dolgot. Ez olyan rég volt, hogy biztosan elévült (meg asszem nem csináltam semmi törvénytelent /szabálytalant), úgyhogy bátran nyilatkozom róla őszintén.
Valahol a tizenhetedik kerületben, buszjavító műhelyek, gyógyszergyár és ilyesmik között volt egy zsákutca. A tökéletes hely volt: lakóházak messze, este normál forgalom pontosan nulla, csak a miénk volt! Rengetegen voltunk. Az utca mindkét szélén álltak a nézők autói. Akár ezekből, akár ezek mellől követtük az eseményeket, ahogy a jobbnál jobb autócsodák katapultálnak. Voltak újak és régiek, tuningoltak és teljesen gyáriak is. Volt néhány motor is. Ahány féle jármű, annyi féle ember is megjelent, de mégis a közös hobbi okán valahogy mindenki barátsággal fordult a másik felé.
Mikor én bekerültem ebbe a körforgásba, már leáldozóban volt az esemény csillaga. Mesélték, hogy szinte minden alkalommal megjelenik hosszabb-rövidebb időre egy rendőrautó és beáll a “pálya” végére. Ő ugye egymagában sok vizet nem zavar, hiszen mi is történt ott? Semmi. Összegyűltünk. Meg közben mentek fel, s alá az autók. Okés, azért fékezés előtt, valószínűleg többel mentek, mint az ott éppen megengedett sebesség, de sosem trafiztak, így ki tudja? Aztán nyilván amíg kint állt a járőr, addig amúgy is mindenki állt.
Akkor mire a hiszti?
A tuning autók hangosak. Nem mind, és nem ugyanolyan mértékben, de azért legtöbbször hangosabbak az átlagnál. És elvileg ez volt az, ami zavarta a népeket, és ezért jött az NKH razziázni, és raktak fekvőrendőröket egy zsákutcára. Szerintem csak néhány begyöpösödött polgárt egyszerűen zavar az, ha az emberek jól érzik magukat, és erről ők tudomást szereznek. Hasonló példa erre a hangos labdapattogás miatt bezárt ceglédi sportpálya. Vagy a szabvány eljárásokon közlekedő repülőgépek miatt rendszeresen panaszkodók. Azért Budapesten elég sok egyéb hanghatással lehet találkozni a kipufogók mellett. Egy elhaladó villamos ezerszer hangosabb. Érdekes, azt nem nézegeti az NKH.
Ja, de hogy veszélyes. Veszélyes? Nem, nem az. Én tudom, ott voltam. Az, hogy kimegy egyszer a ripost “újságírója” egy olyan rendezvényre, amiről csak az nem tud, aki nem akar, és előadja, hogy mekkora oknyomozó, az elég fura. És akkor egy ilyen “szakértő” azt mondja, hogy ez veszélyes (mintha egy óriásplakátról szedte volna a szöveget), és akkor innentől ezt el kell hinni. Szeretnék olyan statisztikát látni, hogy mennyi baleset történt ilyen eseményen. Persze volt azért néhány cifra történet, de ezekben mind kizárólag a versenyző saját maga és a saját autója sérült.
De ugye kisodródhatnak. Persze. Egyenesen mennek száraz úton, és kisodródhatnak. És ez azért kapja a fizetését, hogy ilyeneket írjon. Ja és ugye még az is hír volt, hogy a gyerekeket is kiviszik a felelőtlen szülők. Szerencsétlen gyereket kirángatják a számítógép elől a levegőre, ahol esetleg úgy tölthet időt a szüleivel, hogy ő is élvezi, még az is lehet, hogy beszélgetnek is, hát azért ez jó biztos nem lehet.
Szóval érdekes a hozzáállás a kérdésben. Sajnos én a mostanában felkapott fóti eseményen nem jártam – ennyivel is kevesebb vagyok a ripostos “kollégánál”, de ismerek olyat aki rendszeresen járt – nézni. Szerette. Ez is megszűnik most, hála a sok ember kitartó aknamunkájának. De jó ez, mert legalább visszatér az élet a Váci és a Szentendrei utakra. Ott azért csak jobb huligánkodni, mint egy parkolóban, ahol éjszaka a kutya se jár, ugye?
Félre értés ne essék, nyilván illegális gyorsabban menni egy parkolóban a megengedettnél. Ha a rendőr lát ilyet, és tudja bizonyítani, természetes, hogy megbünteti a résztvevőket, ez a munkája. Ha bizonyítottan illegális átalakítást észlel, szintén jogosan büntet így, vagy úgy. De miután kis hazánkban közel lehetetlen legálisan tuningolni, ezért elég overkill bizonyos helyeken mindent és mindenkit ellenőrizni, és a legkisebb eltérés esetén (pl. ledes helyzetjelző) rendszámokat levenni. Mi lenne, ha tényleg azzal foglalkoznának, ami elvileg a probléma? Kimennének egy zajszint mérővel, és a valóban hangos járművek tulajait vegzálnák? Ha ezeket kiszűrnék, valószínűleg kiderülne, hogy ha elektromos autókkal végzed ugyanezt, valakit majd az is zavar.
És, hogy ha a nép mindig újabb és újabb helyeken megszívja az ilyen illegális versenyeken, akkor miért nem csinálja legálisan? Azért, mert az csak korlátozottan elérhető, a lakhelyétől messzebb, drágán, és egésznapos program általában. Ha nem is gyorsulásra, de szlalom versenyekre jártam rendszeresen. Jó buli, de azért az, hogy elmegy egy egész napom azzal, hogy háromszor, vagy négyszer három percet töltsek a pályán, az nem mindig fér bele. Ki lehet menni néha versenypályákra is alkalmanként tizenezer forintokért, vagy még többért, és ott viszont tényleg lehet nyomni – csak épp hiányzik a verseny. Persze a saját időddel is jó versenyezni, ez tényleg jó buli, csak ez sincs olyan gyakran és olyan áron, hogy széles tömegek számára elérhető legyen.
Így hát nincs más hátra, mint előre. Szívjon az, aki jól érezné magát, de nincs pénze pályára menni. A legális tuning kérdéssel meg kár is lenne foglalkozni, így legalább lehet büntetni.