Mega Meet 2022
Idén egy kedves holland barátomtól meghívást kaptam hozzájuk egy pár napra, hogy részt vegyek a másodjára megrendezésre kerülő ˝Mega Meet” nevezetű motoros, de inkább ROBOGÓS találkozóra, amely valójában jóval több, mint egy egyszerű találkozó. Mivel én is a robogózás szerelmese vagyok, természetesen nem mondhattam nemet, ezért már bőven a szeptemberi esemény előtt lefoglaltam és megszerveztem mindent, ami az úthoz kellett. Mivel csak négy napra mentem, elég volt egy hátizsáknyi tárgyat elpakolnom, szerencsémre a többi motorozáshoz szükséges dolgot, azaz a bukósisakot és magát a motort a barátom biztosította. Hollandiában egyébként erősen ajánlott a védőruha viselése, nem ritka jelenség, hogy a rendőr megállít és elbeszélget veled a protektoros ruha fontosságáról, attól függetlenül, hogy ott is csak a sisak kötelező – vagy néha még az se.
Az egész találkozó elmesélése előtt kicsit szeretném leírni az ottani motoros élet egyediségeit, hogy talán kicsit jobban átérezzük az egész feelingjét. Először is a robogók és a nagymotorok aránya teljesen más, mint itthon a robogók javára. Ez több dolognak is köszönhető, legfőképpen, hogy az ottani segédmotoros kerékpárok a megfelelő rendszám kiváltása után, a járdán is közlekedhet legfeljebb 25 km/h-s sebességgel, és a pilótának sisakot se kell viselni,
illetve, hogy az ottani pénztárcáknak és az olcsó, kínai Vespa utánzatok nagy számba elérhetőek. Na persze aki ott komolyan gondolja a robogózást, az nem az utóbbit vásárolja, hanem sokkal inkább a teljesen egyedileg módosított Vespákat és Piaggiokat, amiből rengeteget láttunk. Eleinte – és még a végén se – nem tudtam megszokni a fóliázott, egyedileg kárpitozott üléses, Akrapoviccal szerelt (nem az olcsó, hamisított Akrapovic, hanem az eredeti), nagy plexis, egyedi fényszórókkal szerelt, több ezer Eurós Vespákat és Piaggiokat, amik általában a tiniké voltak. A leggyakoribb típusok talán a Vespa Primavera és a Piaggio Zip volt. Ezek közül szinte mindegyik igényesen volt megépítve, pénzt nem sajnálva, ám még ezek se voltak a robogós hierarchia tetején. Fontos megemlíteni, hogy az eddig említett robogók mind 50 köbcentis négyüteműek voltak, mivel Hollandiában a kétütemű 50 köbcentis robogók szabályozása enyhén szólva is érdekes, mivel vannak olyan területek, ahol lehet őket használni, viszont vannak olyanok is, ahol nem. A furcsa dolog benne pedig az, hogy ezek akár utcánként változhatnak, ezért az 50ccm két ütem ott egyáltalán
nem elterjedt.
Most pedig jön a legizgalmasabb réteg, ami pedig a 125 köbcenti, két ütemtől kezdődik. Hatalmas sikernek és népszerűségnek örvendenek a Gilera Runnerek (125-180 2T), Piaggio Zip-ek (szintén szigorúan 125-ös vagy 180-as blokkal átépítve), Piaggio Skipperek, Typhoonok, Yamaha Tmaxok illetve a cross és supermoto-k. Mint említettem a motorcserélt Zip-ekről és Typhoon-okról (és gyakorlatilag bármely másik robogóknál), furcsa módon engedélyezett a blokkcsere, és ezt le is lehet papíroztatni, rendszámoztatni, ez valamiért nem zavarja az ottani rendszert.
A találkozó előtti nap felkészítettük a robogókat, a baráti társaságunk összesen 7 motorral és egy quaddal indult útnak Lelystadbe, a lelystadi versenypályára, ahol már reggel várt minket a földi mennyország. Amikor odaértünk nagyon szembetűnő volt, hogy szinte kivétel nélkül, az egész staff fiatalokból állt, akik egyen pólóban várták a résztvevőket. Ők önkéntesen jelentkeztek a rendezvény lebonyolítására, cserébe ingyen élvezhették a benzingőzt és a kétütemű
motorok zümmögését. Nagyon jó volt látni a megszállott fiatalságot, akik közül egyébként meglepően sokan voltak lányok is. Szerencsére napos, meleg időnk volt aznap. Mi négy darab Runnerrel, egy Aprilia SR 150-el, egy Zip SP-vel, egy pitbike-kal és egy Yamaha Raptor YFM 700-al érkeztünk (na meg persze rengeteg székkel, napernyővel, grillel és étellel) az egész napos eseményre. A standok és a motorosok a pálya melletti pit-ben sorakoztak fel, ez volt az esemény központja.
Mega Meet nevezetű találkozó idén másodjára lett megrendezve, az idei volt az első teljesen legálisan és biztosítottan szervezett esemény, a tavalyi inkább csak egy igényfelmérés volt, amely annyira jól sikerült, hogy idén egy sokkal nagyobb dologgá nőtte ki magát, több mint 1000 résztvevő volt. Szerencsére a barátom ismerte a szervezőt, akitől megtudtam pár érdekes információt. Mivel mi elég korán érkeztünk, még nem voltak annyira sokan, viszont az idő elteltével kezdtek begurulni az általam nagyrabecsült csodák. Sorra érkeztek a szebbnél szebb Runnerek, a versenypályára kihegyezett Zipek, a sufniban összedobott sleeperek, úgy mint például a 20+ lóerős Piaggio blokkos Yamaha Vino, pályára felkészített supermotok, pitbikeok és minden, ami szem szájnak ingere. Nehezen lehetett két hasonló build-et találni, mindenki a saját maga által megálmodott és megépített motorral érkezett, amit megkönnyít a rengeteg utángyártott alkatrész, mely Hollandiában nagy népszerűségnek örvend és könnyen elérhető.
Mikor végre kigyönyörködtem magamat, jöhetett az igazi móka: Barátoknak szólni, sisakot fel, pályára fel! Pályára? Igen! Aki befizetett a 15€-s belépőre, gyakorlatilag korlátlanul használhatta a versenypályát. 10 perces etapokra lehetett felmenni csoportokban, utána mindenkit kitereltek, viszont miután kivártuk a sort, újra mehettünk, amit ki is
használtunk. Persze nagyon vonzott a gondolat, hogy még egy pár fokot döntsek a kanyarokban, de ezt kölcsön motorral, különösebb védőruha nélkül (értsd: széldzseki, farmer kombó) inkább nem feszegettem, pedig szerintem egy nagyon jó kanyargós, kis és nagy ívekkel rendelkező pálya volt. Amit kissé furcsálltam, hogy volt pár profi versenyző is akit összeeresztettek a teljesen amatőrökkel. Persze jó volt nézni, ahogy külső íven állva hagynak, de azért nem biztos, hogy a legbiztonságosabb leosztás.
Ami még szerintem szintén hatalmas ötlet volt, hogy kitelepültek vállalkozások a pitbe, többek között görgőpados egykerekező „suli”, különféle alkatrész standok, és amelynek a legnagyobb sikere volt: teljesítménymérő pad. Csupán 10€-ért bárki lemérhette, hogy mit tud a gépe. Szinte egész nap pörögtek a motorok. Számomra a leghihetetlenebb talán a 40+ lóerős, egyedi idomos pálya Zip volt, elképesztő volt látni, mind a padon, mind az egyenesben elhúzni mindenki mellett.
Ha már a kedvencekről van szó, megemlíteném az ismerősöm Zip Sp1-ét melyben 2Fast (70 ccm) henger és dugattyú, Malossi főtengely, Polini variátor található, mely jelenleg 25 lóerőt produkál. Nagyon szép és alapos munkát végzett mind az idomok fényezésével, matricázásával, mind a blokk nulláról való újjáépítésével, a portolásokkal, finomhangolással. Persze ezekhez dukál a 28 miliméteres Polini variátor, HPI rotoros gyújtás, egyedileg készített Behr hűtő, egyedi szívócsonk. Nemrégiben kapott egy egyedileg készített, hosszított lengővillát, hogy kevésbé álljon egykerékre rajtoláskor.
A harmadik kedvencem a haverom ismerősének egyik Skipperje volt, mely a fejembe rendezett szépségversenyen biztos az első helyet szerezte, a holland nők mellett. 😛 A képek magukért beszélnek, gyönyörű szép a fényezése, az egyedi karbon sárvédő nagyon precíz, kis plexi, dekli takaró. EGYEDI ÜLÉS ALATTI LÉGBEÖMLŐ egyedileg vágott szivaccsal és csővel a levegő áramoltatásához.
Nyilván nagyon szépek voltak a 2022-es Tmaxok és szép, gyárihoz közeli állapotú GP800-ak, de valahogy bennem ezek nem értek fel, a régi, sokszor nyűgös nagy piaggio blokkos Runnerekel, Skipperekkel. Valahogy megvan számomra ezekben a Maxi blokkos robogókban az a csoda, melyet semmilyen új, csúcstechnikákkal szerelt motor nem tud visszaadni. A kissé egyenletlen alapjárat, a nagyköbcentis kétütemű hang, a benzinszag, a véletlenszerű hibák teszik széppé talán a régi robogókat.
Sokakkal beszéltem a helyiekkel a pálya mellett mind az általuk épített motorokról, mind az ottani motoros életről, amelytől csak mégjobban megtetszett az egész feeling, amit ők képviselnek kortól, nemtől, származástól függetlenül. -Mindenkivel el lehetett beszélgetni, látszik hogy számukra ez nem csak egy hobbi, hanem egy életérzés. Érdekes egyébként, hogy régiónként vannak különféle motoros közösségek Hollandia szerte, általában mindenki a lakóhelye szerinti gang-be verődik és az adott régió irányítószáma a csapat jele. Amikor először mentünk egy ilyen hétvégi kisebb találkozóra, ami kb. egy maroknyi összeverődött fiatalból állt, enyhén komolyan lenyűgözött a srácok motorozási tudása. Az egykerekezés senkinek nem jelentett problémát, sőt, már-már túl egyszerű is nekik, teljesen félelem nélkül tették gyertyába a motort, vagy éppen stoppieztak sok méteren keresztül.
Jövőre is szinten egészen biztosan lesz szervezve Mega Meet, az időpontot és a helyszínt még nem tudni, de egy biztos: ott leszek.
