Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több számomra érdekes jármű tulajdonosa vagyok, bár ezek közül jelenleg stabilan csak a Honda CBR600-asom működik, de remélem hamarosan a többi is életre kel. Ezek helyett azonban most a kicsit-sem-érdekes 206-os Pözsóról lesz szó, ami feleségem napi munkábajárós verdája és más működő autó híján AZ autónk jelenleg.
Nem tudom, és nem is akarom összeszámolni, hogy az elmúlt három évben mióta megvan a kétszázharmincezres vételár hányszorosát költöttük rá, de nem is ez a lényeg, a használat pénzbe kerül. Ilyen értékű autónál egy olajcsere is érződik, a két szett gumival meg már majdnem megdupláztuk az árát. De ez ilyen, ezeknek a költségeknek nem szabad fájniuk. Ellenben amikre nem számítasz annyira: AC pumpa és egyéb elektromos dolgok random megdöglése, az már inkább fájó. Viszont amíg egyszerű a képlet: nem indul az autó, mérsz egy üzemanyag nyomást, nincs, cserélsz egy AC-t és működik minden addig még tolerálható a dolog. Akkor kezdem szídni a csigazabálókat, amikor műhelyben reprodukálhatatlan hibákkal kerget az őrületbe a kisoroszlán, amire nincs egyszerű megfejtés. Alább is egy ilyenről lesz szó.
Körülbelül fél éve volt meg az autó, amikor egy nagyobb út során a 11-es úton agyon dícsértem, hogy nincs is ennek semmi baja, tök jó kis autó ez, megpaskoltam a műszerfalat majd azon nyomban elkezdett csipogni, villogott a check lámpa és háromhengerezett. Elbízta magát. Mivel az úticéltól kb. két kilométerre voltunk ezért odagurultunk ilyen kripli módon, aztán dolgunk végeztével mikor elindultunk már megint hibátlanul működött a vas és ez hónapokig így is volt. Aztán ismét előjött a háromhengerezés meg a csipogás bizonyos fokú melegedés után már-már rendszeresen. Hibakódot mindössze égéskimaradást adott, amit anélkül is tudtam, hiszen érzésre és fülre is kiderült, hogy nem négy henger jár. Próba-szerencse alapon kicseréltem a trafósort egy bontottra és ismét nagyon sokáig jó lett az autó. Egyébként egy viszonylag fapad 1.4 benzines 8 szelepes verdáról van szó, amiben egy egység a trafósor a négy gyertyához, gyújtókábel és minden sallang nélkül.
Ezután egy évvel ismét előjött a szokásos hiba és már kimondottan idegesített. Ekkor már szinte minden alkalommal, amikor legalább tizenöt kilométert mentünk meghülyült és csipogott és villogott és vacakolt és nagyon utáltuk. Ekkor vettem az unixban egy utángyártott trafósort, beleraktam, majd tizenöt kilométer megtétele után örültem, hogy jó az autó. Majd újabb tizenöt után dühömben vertem a kormányt, hogy nem jó az autó. Ekkor levontam a konklúziót, hogy mégsem a trafó lesz a ludas. Végigmértem a kábeleket, hogy valami kontakthiba van-e esetleg, de nem. Így arra jutottam, hogy csakis a motorvezérlő lehet.
Szerencsére Benji barátom főállásban vezérlőegységeket forraszt, korábban pedig javított ilyen öreg vacak vezérlőket is, így meginvitáltam egy kis sörözésre ECU bütyköléssel egybekötve. A 206-osban lévő Sagem S2000-es vezérlő elég gyakori darab, sok francia modellbe rakták, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű vele dolgozni. Alapvetően ezeknek az szokott lenni a baja, hogy 10-20 év rezgés, ütődés, melegedés-hűlés hatására a forrasztások elrepednek – még ha ez szabadszemmel sokszor nem is látszik – és néha nem kontaktálnak. Viszont a forrasztások és az egész nyák ki van öntve műgyantával amit először fel kell kaparni, vagy ki kell vágni, hogy egyáltalán hozzáférj a lényeghez. Ezt röpke két óra alatt meg is oldottuk, majd Benji megcsinálta a forrasztós munkát, beraktuk a vezérlőt az autóba és…
Na innentől be se indult a verda. Ugye a műgyanta felkapargatásánál nagyon könnyen jönnek vele a pici alkatrészek a nyákról, most is ez történt. Feljött egy kondi és egy fet biztosan, ezeket vissza is forrasztottuk (csoda, hogy megtaláltuk a törmelékek között), de sajnos utána sem indult az autó, sőt, még csak a check lámpa sem gyulladt ki gyújtásra, ami azt jelenti, hogy nem ébredt fel a motorvezérlő.
Nagy adag fejvakarás után kimértem, hogy nem kap tápot az ECU, így végül amellett döntöttem, hogy veszek egy komplett csomagot: BSI, BSM, ECU, BDSM (A BDSM-et végül nem vettem meg, meg az nem is az autóhoz kellett). Hogy mit jelentenek a rövidítések azt ne kérdezd, egyedül az ECU-t tudom: Engine Control Unit, azaz motor vezérlő egység. A BSI és a BSM gyakorlatilag egy-egy túl okosított bizti és relétábla, a BSI a műszerfal alatt lakik, a BSM pedig az akksi mellett. Szerencsére a franciák már 2001-ben tudtak olyan autót gyártani, amiben ha tönkremegy mondjuk az indexrelé, akkor egy soktízezres alkatrészt kell cserélni, mert ezekben a relék a nyákra vannak forrasztva. Legalább a biztosítékok cserélhetők. A dolog valahogy úgy megy, hogy ha gyújtást adsz az autónak, azt először a BSI kapja meg, az jelet küld a BSM-nek, hogy adjon tápot az ECU-nak. Indításkor pedig a BSI ellenőrzi, hogy megfelelő chipes kulccsal próbálod-e indítani az autót, és elküldi direktben a chip kódját az ECU-hoz, ami szintén ellenőrzi.
Ez azért volt remek, mert akitől sikerült beszereznem jó áron a BSI-BSM-ECU hármast annak már nem volt meg a kulcs az autóhoz mert azt eladta a zárszettel együtt és elfelejtette, hogy neki a chip még jól jöhet belőle, aki meg a zárakat vitte annak felesleges. Sebaj, ezekből az autókból előszeretettel írták ki az immót, mert csak a baj volt vele, gondoltam hátha ezzel is ez a helyzet és szerencsém lesz. Hát természetesen nem lett. Beraktam a hárombetűsüket a verdába és annyival előrébb kerültem, hogy kapott tápot a motvez és volt check lámpa, de meg se nyekkent az indítómotor továbbra sem.
Így végül odaadtam Benjinek a régi és az új ECU-t, hogy cserélje ki benne az EPROM-ot. Ez az a kisujjkörömnyi egység ami tárolja az immo adatait. Ugye a régi – elrontott – motorvezérlőben lévő EPROM-on a meglévő kulcshoz tartozó adatok vannak, az újon viszont nem. Ezt profi körülmények között Benji nagyon szépen kicserélte, bíztam benne, hogy végre jó lesz. Beszereltem a vezérlőt és…
Az autó NEM INDULT! El tudjátok képzelni? Okés, valahol számítottam erre, ugyanis olvastam és hallottam is arról, hogy a BSI is tárol immo adatot. Így egy esélyem maradt: visszarakom a régi BSI-t, amire azt gondoltam, hogy kinyírtam az elrontott motorvezérlővel, mert az azóta nem adott tápot a vezérlőnek (se az újnak, se a réginek). Találtam egy nagyon furcsa videót és egy másik forrásból egy azzal stimmelő leírást, hogy hogyan lehet újraindítani a BSI-t: valami akksi le, várás, akksi fel, gyújtás, közben 10 másodpercig zárva gombot nyomni a kulcson. Mindezt az ablakon keresztül, mert ha kinyitod az ajtót akkor nem ért semmit az egész. Ja és helyzetjelzőt is kell kapcsolni. Szerintem ez csak valami vudu mágia, nem is került rá sor szerencsére, ugyanis bedobtam a régi BSI-t, elfordítottam a kulcsot és volt check lámpa, ami ugye azt jelenti, hogy kapott tápot az ECU! Majd tovább fordítottam a kulcsot és…
BEINDULT!!! Végre! El se hittem. Pont SOS szükség is volt az autóra, úgyhogy sokat nem örömködtem ugyanis egy barátom pótkerék nélkül defekttel várt az M4-en, ültem is be és toltam neki. Már amennyire a 75 paci engedte.
És itt vége is lehetne a történetnek, de sajnos nem lett. Ugyanis kb. 15 kilométer után ismét elkezdett csipogni és háromhengerezni ez az Istencsapása. Tehát: teljesen feleslegesen próbáltunk megjavítani és ezáltal tettünk tönkre egy motorvezérlőt, majd szívtunk heteket – mert a fent leírtak annyi időt vettek igénybe – ennek helyrehozásával. Ezen már csak röhögtem, én voltam a hülye, valószínűleg valami profi módszerrel meg lehetett volna határozni a hibát pontosan mielőtt vaktában kezdtem lövöldözni, de ez van. Így nem maradt más hátra, lőttem még egy utolsót vaktában, mielőtt felgyújtom a verdát. Abból az autóból amiből megvettem a hárombetűs vackokat, megrendeltem a trafósort is, ugyanis az bontás előtt egy elvileg hibátlan verda volt. Legalábbis motorikusan.
És végre, gyakorlatilag több év szenvedés után megoldódott a háromhengerezés: megint a TRAFÓ volt! Már csak egy feladat maradt ezzel kapcsolatban: le kell gariznom azt az utángyártott trafót, ami harminc kilométer után rosszul működött, és ami miatt azt hittem, hogy nem a trafóval lesz baj, hanem mással. Ha nem sikerül az sem baj, azt tényleg felgyújtom rituálisan!
(Igazából nem fogom felgyújtani, mert az nagyon környezetszennyezően égne, inkább szétverem samuval vagy ilyesmi)
