Korábban már meséltem róla, hogy beszereztem egy VW Lupo 3L-t. Amellett, hogy nem teljesen voltam megelégedve a váltójával, kimondottan zavart, hogy a modellnévben ígért három literes fogyasztás elérhetetlennek bizonyult. Oké, hogy egy majdnem húszéves autóról van szó, de mégiscsak 3L a neve, akkor már legyen hű hozzá. Persze hosszútávon nem fogyasztásbajnoknak szánom, hiszen a gyárilag teljesen kikönnyített kasztni predesztinálja a sorsát, mint street legal versenyautó, de legalább egyszer az életben fogyasszon három liter alatt. Vagyis már fogyasztott is, de nem volt egyszerű.
Mielőtt nekiindultam volna a rekordkísérletnek, szükséges volt egy hátsófék javítás, ugyanis Pestről hazafelé egyik este gyanúsan felpuhult a fék, érezhetően csökkent a fékhatás, de még pont meg tudtam állni a kapuban. Aztán reggelre szép fékfolyadék tócsa ette a bal hátsó gumit. Így nyertem magamnak egy szerelős napot. A hibát az okozta, hogy a fékpofákról leesett (tehát nem lekopott) a kopóréteg, és a munkahenger annyira szét tudta nyomni őket, hogy kiugrott az egyik dugattyúja. Sebaj, ezzel sem kell foglalkozni pár évig.
Ha már nekiálltam a szerelésnek, a vásárlás után kötelező olajcserét és szűrő cseréket is megejtettem. Ez pár pillanat alatt meg is lett volna, ha nem ejtek be egy bitfejet az esőtálcába a pollenszűrő cserekor. Így legalább megdupláztam a normaidőt. Viszont így már a műszakilag rendben lévő autóval indultunk Ausztriába, Parndorfba. Előző éjjel teletankoltam a verdát, három bárra fújtam a gumikat, és a címlap képen látható igényes (színazonos!) kacsaszalagozással tettem fel az I-re a pontot. Utóbbi elvileg a légellenállás csökkentését volt hivatott szolgálni, bár szélcsatorna híján ez az elmélet nem nyert megerősítést.
Nagy túra a kis autóval
A túrát egy kiadós hétfő reggeli budapesti dugóval kezdtük, hogy ne legyen túl egyszerű a célunk elérése, meg mert ott vettük fel egy barátunkat, aki csatlakozott hozzánk az odaútra. Egyébként is hazafelé akartam forszírozni a fogyasztást, bízva a legendás osztrák üzemanyag varázserejében. Azért odafele is elég szépen sikerült levinni az autó étvágyát: 3,2 liter / 100 kilométeres átlagot mutatott a kijelző mikor megérkeztünk, de útközben ez volt kereken három is.
A kimerítő egésznapos ruha vásárlás után elvittük utasunkat Filep Tomi kolléga apukájának műhelyéhez, egy Sopron közelében lévő, már osztrák oldalon lévő faluba. Itt egy kávézás után elbúcsúztunk, és indultunk haza. Előtte még telecsurgattuk osztrák dízellel a tankot, és belevágtunk a kalandba. Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy sok kedvem volt egész este kamionok mögött szöttyögni egy ilyen fárasztó nap végén. Szívesebben nyomtam volna padlóig a gázt és uzsgyi, de a tudomány érdekében áldozatokat kell hozni.
A teljesen eseménytelen és unalmas hazautat viszont legalább siker koronázta! A címben már említett 2,7 liter / 100 kilométeres fogyasztás lett az átlag az autó szerint, rátankolással pedig 2,63 liter. Szóval eddig tartott az autó csökkentettmódú használata, elértem a célt. Innentől csapatom neki rendesen és így 4,3-4,4-es átlagokat tudok produkálni, amivel teljesen elégedett vagyok, mert ez nagyrészt hat és húszkilométeres rövid gurulásokból jön össze, szóval be sem tud melegedni rendesen a verda.
Messze még a cél
Egy dolgot kipipálhatok a Lupóval kapcsolatos teendők listájáról, de van még mit csinálni. A túra után lecseréltem végre az első fékeket is, ugyanis ütöttek a tárcsák. Még ennél is zavaróbb, hogy az indexkapcsoló nem akar jól működni, ugyanis bal indexeléskor rajta kell tartanom a kezem, különben nem csinál semmit. Hogy ezt megjavítsam, levettem a kormányt, majd az indexkapcsolót. Utóbbit szétszedtem, megtisztítottam az érintkezőket és befújtam réz spray-vel. Összerakás után hibátlan lett. A műhelytől hazafelé a húszkilométeres úton szintén.
Viszont másnap kora reggel, amikor indultam dolgozni, az autó kormánytekerésre random dudálásokba kezdett a szomszédok legnagyobb örömére. Mivel siettem, átültem feleségem kocsijába, és azzal mentem, nem álltam neki a javításnak. Másnap azonban tüneti kezelésként lehúztam a duda csatlakozóját, és a Lupóval mentem utamra. Viszont nem elég, hogy a kormány le-felszerelésekor valahogy elrontottam a dudát, de az index két nap alatt megint ugyanolyan volt, mint előtte, szóval a nagy semmi miatt szívtam.
Ezen felül marhára idegesít, hogy az ajtókapcsoló kábelezésével is gond van, így ha kinyitom az ajtót, nem kapcsol fel a belső világítás. Apróság, de engem zavar. Ennek a megoldása is rövid időn belül tervben van, illetve a húsvéti hó elolvadtával talán melegebb időre készülhetünk, így klíma hiányában alternatív megoldásként lefóliáztatom az ablakokat. Hosszú távon pedig igazi kúposztó fenevadat szeretnék készíteni a kis fogyasztásbajnokomból. Ehhez mindenek előtt kell majd négy új gumi, egy sportfutómű, az erejét meg majd csak ezek után fogjuk növelni.
Tervben van, hogy minden módosítás után megyek pár kört vele a Kakucsringen, hogy megnézzem mi mennyit javít a köridőn, majd erről is beszámolunk. Ha nem akarsz lemaradni, ne felejtsd el lájkolni a facebook oldalunkat!