Egy versenyautó építése mindig kompromisszumokkal jár. Mindegy, hogy hobbi célra készül, vagy profi versenycsapatnak, adott költségvetésből kell kihozni a lehető legjobbat. És hogy mi a legjobb? Kinek mi. Adott pénzből fejlesztheted a futóművet, behozhatsz pár extra lóerőt, de akár tartalék alkatrészekre is költheted. Nincs egy igaz út, kivéve a múltkor már említett axiómát: a súly rossz.
Mindenkinek le kell meccselnie magában (nekem inkább Gáborral) mikor mi kerüljön előtérbe: súlycsökkentés, esztétika, funkció, tartósság, szerelhetőség, spórolás? A súly hátrány. Az esztétika esetében törekeszem arra hogy elfogadható legyen, de azért eléggé hátul van a ranglétrán, mikor döntést kell hozni. Funkcionalitással kapcsolatban van egy megállapodásunk Gáborral: mind a ketten egy darab teljesen felesleges dolgot követhetünk el a kocsival, ami nem a menetdinamikát segíti elő, de az sem lehet fél kilónál több. Én lehet, hogy az antennát hagyom meg. Gábor a szent kvarcórát akarta, de azt sikerült eltörnünk, úgyhogy ez ugrott.
Akinek nem lenne meg miért is szent a kvarcóra: a japánoknak nagyon fontos az idő. Ezért régebben a japán/ázsiai kocsikban mindig volt egy kvarcóra az óracsoporton kívül. Többnyire közepén, hogy az utasok is lássák.
Csak dekor célú cuccokat matricákon kívül biztos nem rakunk a kocsira. A tartósság és a szerelhetőség elég különbözőképpen ütik vagy segítik egymást. Ha felhegesztek egy konzolt az tartós, de nem szerelhető. A tartósságot megfelelő a anyag kiválasztással, és többnyire egyszerű megoldásokkal lehet elősegíteni. Mert ugye senki sem szeret lerobbanni. Ha a lerobbanás a pálya napon ér utol, azt én extra szívásnak érzem. Ilyenkor a hétvégédet arra szánod hogy egy jót autózol, de ha ez meghiúsul műszaki hiba miatt, az elég keserű száj ízt hagy maga után. Mert még azt is meg kell csinálni extrába ami elromlott, és még a hétvégéd is pocsékba ment. Igyekszünk ezt elkerülni, és mindent egyszerűen és jól megcsinálni.
Az anyagi ráfordítás elég nehéz kérdés. Persze ha nyernénk a lottón akkor könnyebb lehetne. Vagyis akkor más szinten beszélgetnénk ugyanazokról a kérdésekről. Akkor már nem pár tízezer forintos dolgokon gondolkodsz, hanem pár 10 milliósokon. A legjobb lenne persze titán 3D nyomtatott alkatrészeket beépíteni mindenhova, mert az körülbelül az összes feltételnek megfelelne. Persze azon kívül, hogy olcsó. Ahogy a videokban láthatjátok nem elsősorban a pénz elköltése a célunk, de van ahol igenis bele kell tenni. Mi már pár éve mindegyik versenyautóban az összes gumi szilentet lecseréltük poliuretánra. A Honda esetében zsebbe nyúlós volt a dolog, mert a legtöbb kategória társával ellentétben nem MacPherson első futóművel és csatolt lengőkaros hátsó futóművel szereleik. A Civic elől-hátul kettős keresztlengőkaros futóművéhez éppen kétszer annyi szilent kell. Ezért dupla is az ára. Ez az, amit nem nagyon lehet megúszni egy pálya autó építésénél.
Azonban más helyeken azért lehet spórolgatni, ezt próbáltuk a csomagtér ajtónál. A könnyítés miatt a zsanért, a zárat és a belső merevítést is kivágtuk. De azért valahogy mégis rögzíteni kell a megmaradt lemezt. A legegyszerűbb a standard motorsportos rögzítés lett volna: kilógó szár azon át dugva egy reteszelt stift. Ez egyszerű, tartós és olcsó megoldás. De mi kitaláltuk, hogy később majd egy házi Aero csomagot is szeretnénk a kocsira, ezért igyekszünk olyan megoldásokat alkalmazni ami ezt nem akadályozza majd. Ezért találtunk ki egy síkba besüllyeszthető gombot. Ha érdekel mi is ez, a videóban láthatjátok a megvalósítást.
Kitartást minden hobbytársnak! RevUp!
Ha tetszettek a videók, ne felejts el feliratkozni a LowCostRacing youtube csatornájára!