1983. február 24-én a francia gyártó bemutatta a Peugeot 205-öst. Az autó teljesen átalakította a márka arculatát, és meghatározta a nyolcvanas években, hogy mit gondoltak a városi autókról. Jean Boillot, a Peugeot igazgatótanácsának elnöke vetette fel az új kisautó ötletet, melyet egy teljesen új szemlélet szerint terveztek már az első pillanattól kezdve.
Egy többcélú autót szerettek volna, ami megállja a helyét városi és országúti körülmények között, egy kisebb család számára elegendő helyet biztosít és megfizethető a tömegek számára. A kis oroszlán dizájnja házon belül készült, Gérard Welter vezette a formatervezők csapatát. A megbízásért a Pininfarinával kellett a tudásukat összemérni, melyből végülis a gyári csapat került ki győztesen. Ebben az autóban jelent meg először a hátsó torziós rugós futómű, mellyel tágasabb utasteret kaptak, és később számtalan modellnél alkalmaztak.
A Peugeot 205 hatalmas technikai fejlődést jelentett a gyártó kínálatában, kompakt, mégis tágas kialakítású, praktikus ferdehátú, számos gazdaságos motorral. Itt mutatta be a Peugeot XU motorcsaládot, mely később a 205 turbo16 erőforrásaként is szolgált. Az XUD motorcsalád szintén itt debütált, így ez lett az első francia dízel autó a kategóriában, benzines testvéreivel egyenértékű teljesítményt kínált, de jóval kedvezőbb fogyasztás mellett. A modell tekintélyes motor palettát vonultatott fel, 45-től egészen 200 lóerőig. A legendás GTI és Turbo 16 modelleket 1984-ben mutatták be, a háromajtós karosszériával együtt. Számtalan felszereltségi szint rendelhető volt a típushoz, a megfizethető Junior, farmer borítású ülésekkel, az elegáns Lacoste vagy a Gentry vastag bőrborítású beltérrel.
A kreatív reklámokon kívül a motorsporton keresztül szerették volna a márkát reklámozni. A francia márka a B-csoportos géposztályban kívánta indítani a Peugeot 205 Turbo 16 rally homologizált kivitelét. 1985-ben és 1986-ban a B-csoportos világbajnokságon, 1987 és 1988-ban pedig a Párizs-Dakar ralin tudtak győzedelmeskedni. Létezett elektromos kivitel is a típusból, bár ezt sosem forgalmazták, ellenben a tesztek eredményeit felhasználták az utódok fejlesztéséhez.
A géptető alatt ólom-savas akkumulátorok laktak, a 30 lóerős villanymotor pedig ezek alatt foglalt helyet. A 205 ezzel a hajtáslánccal meglehetősen lomha volt, mindössze 100 kilométer/órás végsebességgel, és mindössze 138 kilométert tudott megtenni egy teljes töltéssel, mely 10 órát vett igénybe. Hosszú és sikeres pályafutást követően 1998-ban vonult nyugdíjba a típus. A francia márka ezzel a modellel tette le névjegyét a kisautók kategóriájában, utódja a szintén meglehetősen sikeres, rekord eladásokat produkáló 206-os volt.