Legutóbb ott hagytuk abba, hogy miután megjavítottam a 206 futóművét, az magas szintre járatta az elektromos hibák produkálását. Ez után nekiálltam a kábelköteg ellenőrzésérnek. Mivel ellenállás méréssel és próbalámpázással több hibát is találtam, ezért kiszereltem a komplett motortéri köteget. Ahogy arra számítani lehetett, volt baj bőven: töredezett réz kábelekre bukkantam hiányos szigeteléssel. Nekiálltam egyesével kiméricskélni a szálakat, de aztán úgy döntöttem, hogy kompletten cserélem a motortéri kábelköteget.
Először keresgéltem a márketplészen, írtam pár hirdetésre. Két féle válasz volt: volt, aki megírta, hogy nincs már meg a köteg, és volt aki vissza se írt. De végül a jófogáson találtam egy hirdetést egy 1.1-es kötegre ami a kép alapján teljesen stimmelt az általam keresettel. Kb. két éve vettem egy köteget postán 1.4-eshez, elvileg ugyanolyan évjáratból, viszont az teljesen más volt végül mint az enyém, így kételkedtem abban, hogy ez tényleg jó lehet. De aztán a most vásárolt csak annyiban különbözött az autóban lévőtől, hogy az klímáshoz való volt, az enyém pedig nem klímás. Ez egy csatlakozóban jelentett eltérést, ami nem számottevő, szóval tök jól jártam vele.
Kipp-kopp, ki kopog?
Miközben már majdnem teljesen a helyén volt az új köteg, próbáltam feldugni a kopogás érzékelő csatiját. És csak ekkor vettem észre, hogy itt valami nem kerek. A kopogás érzékelő csatlakozó része fityegett. Ez az alkatrész egy piezzo kristály segítségével érzékeli a kopogásos égést és jelzi a motorvezérlő felé, hogy az előgyújtási szög módosítása szükséges. Ciki, vagy sem, én azt se tudtam, hogy ebben az autóban van ilyen. A központi injektoros TU motorokon még nem volt (legalábbis három van otthon, abból egyiken sincs). Ez pedig annak a hengerenkénti befecsis változata, amiről úgy tudtam, hogy csak a hengerfejben tér el. így nem is kerestem, illetve nem is jutott eszembe a hibakeresésénél. Amúgy sem adott erre vonatkozó hibakódot az autó és a szerelő / autóelektronikus barátaim sem mondták, hogy ezt is meg kéne nézni amikor brainstormingoltunk pár sör mellett.
Ez az érzékelő egyébként olyan hülye helyen van, hogy sem alulról, sem felülről nem látható, csak kitapintani lehet. A motor hátulján van az önindító mellett. A szívósort a köteg csere miatt levettem, így azért valamennyire hozzá lehetett férni a kopogás szenzor egy szem csavarjához és amikor végre kijött, csodát láttam. Egyrészt szét volt repedve, másrészt a csatlakozó része le volt törve. Viszont ennek eszméletlenül örültem, ugyanis felcsillant a remény, hogy végre pontot tehetek a két és fél éves szívás végére. Ez a kis vacak képes pontosan azokat a hibákat produkálni amik miatt egy vödör pénzt locsoltam a kis Peugeot-ra – feleslegesen.
Sajnos aznapra már nem tudtam megrendelni az új szenzort, pont néhány perccel csúsztam ki a határidőből, másnapra pedig behívtak dolgozni, így teljes másfél napig izgultam, hogy vajon most végre valóban megjavul-e az autó véglegesen. Azért ha már a motortérben nem tudtam tovább haladni, addig is kicseréltem a korábban megvásárolt futómű alkatrészeket, azaz a stabpálcát és a kormányösszekötő gömbfejet a jobb oldalon. És végre felraktam a téli kereket (ekkor december közepén jártunk).
Legyőztem a gépet
Mint ha új játékot kaptam volna, úgy örültem az érzékelőnek, amit Jani Tomi kolléga választott ki számomra. Egy Meat&Doriára esett a választás, mert nem volt drága, de elvileg jó minőségű, hiszen gyári beszállító a cég. Beszereltem, többek tanácsára nyomatékkulccsal húztam meg az egyetlen rögzítő csavart, összedugtam a kábelezést és… Az autó beindult! De ahogy egy jó teleshop hirdetésben mondanák: “ez még mind semmi!” Az autó végre JÓ lett! Bemelegítettem szépen és melegen is jól kiforgott, nem dadogott, nem torpant. Pont olyan volt, amilyennek lennie kell. A próbakör alatt ütöttem-vágtam, de csak nem akart rosszalkodni. Így ünneplésképpen beraktam az I just had sex című számot, amit csak igen kivételes sikerélmények esetén szoktam hallgatni, de most egymás után 10-szer lenyomtam a garázs hifin max hangerőn a szomszédok legnagyobb örömére.
Majd dolgom végeztével haza mentem, vagyis mentem volna. Ugyanis még fél úton sem jártam (kb. öt kilométer után) durván felszaladt a vízhőfok mutató, majdnem a pirosba. Félreálltam, megnéztem, volt elég folyadék. A hűtő jég hideg volt, de a venti forgott. A termosztátházra simán rá tudtam tenni a kezem, nem volt forró. Szóval gondoltam, hogy valamelyik műszer szivat. Azért visszafordultam, mert a műhelyben volt infrás hőmérő és ellenállás hőmérő is és azokkal is leellenőriztem a hőfokokat és minden rendben volt. Ennek ellenére hazafelé pirosban volt már a mutató az autó csipogott és villogott, hogy álljak meg, de én nem hittem neki, inkább felhangosítottam a rádiót. Kivételesen igazam volt, simán hazaértem vele, otthon is rendben voltak a hőfokok.
Még frissiben este meg is rendeltem az új hőfokjeladót, de már nem mentem el érte, ugyanis ez a hiba soha többé nem jött elő. Ellenben…
Véráldozatot követelt
Ellenben másnap a hibátlan autóval elindultam Zombihoz egy kis motorszerelőset játszani, de nem értem oda. Ugyanis öt kilométer után elkezdett nagyon durván csattogni valami a motortér felől. Félreálltam, megnéztem: a hosszbordás szíj hosszában kettészakadt és a leszakad fele verdesett és szét is vert pár kábelt. Sejtettem, hogy a fél szíj nem sok mindenre lesz elég, így inkább visszafordultam és hazagurultam. A végén már a szervó is elment, ami azt jelentette, hogy a másik fél szíjat is elhagytam.
Új szíjam volt a műhelyben, de direkt nem cseréltem ki vezérléscserekor, ugyanis akkor feltűnt, hogy a feszítő csapágy nem túl jó. Az volt a terv, hogy a következő hónapra halasztom annak a cseréjét, mert kedvezménnyel is húszezer forint volt az alkatrész és decemberben bőven locsoltam a pénzt a kis 206-ra. Így viszont nem hagyott más választást, meg kellett vennem az új csapágyat, összeraktam vele és az új szíjjal a gépet. Szó szerint mondhatom, hogy orrvérzésig – és tovább – szereltem a Pözsót, viszont ekkor megnyugodtam, hogy most már biztosan jó lesz, hála a véráldozatomnak. Még megforrasztottam a szétszakadt kábeleket (az index és a duda kábelei voltak), aztán uzsgyi haza.
Újra legyőztem a gépet
Hazafelé a benzinkúton észrevettem egy rendellenes tócsát a gép alatt, nagyjából a generátor / szervoszivattyú környékéről lefolyva. Ekkor még nem tudtam mi az, több mindenre gondoltam, azt tudtam, hogy nem motorolaj. Mikor hazaértem már egyértelmű volt, hogy ez bizony hűtőfolyadék. Ugyanis a hűtőt és kiegyenlítő tartályt összekötő csövet félrehajtottam a kábelek forrasztásához, de sajnos elfelejtettem visszatenni a helyére. Így vagy megolvasztotta a leömlő, vagy kidörzsölte a szíj, de mindegy is, a lényeg az, hogy spriccelt belőle a hűtőfolyadék. Ezt ideiglenesen ducttape-el orvosoltam.
Mikor eljutottam a műhelybe kicseréltem a hibás csövet is és vártam, hogy mi lesz a következő hiba. De azóta csak nem akar elromlani ez a francia műremek. A javítás-sorozat óta nagyjából ötszáz kilométert tettünk bele és végre jó az autó. Már nem úgy, hogy elvisz Á-ból B-be, hiszen ezt hellyel-közzel eddig is produkálta, hanem rendesen jó vezetni az 1.4 idegest. A könnyű kasztinak hála a 75 lóerő 130-ig tűrhetően gyorsítja, de 170-nel is tud menni, ha valaki kétlábbal tiporja a gázpedált (mesélték).
Persze, hogy ne legyen mégse minden tökéletes jobb elől zavaróan kopog valami. Ez azért kimondottan idegesítő mert itt a futóműben szinte minden új, amit nem most cseréltem azt két éve. Mivel ezt még nem fejtettem meg ezért még futómű beállításra sem vittem el, ami nem biztos, hogy jót tesz a relatív jó állapotú guminak, de hamarosan erre is sor kerül. Aztán mehet a felhőtlen autózgatás. Bár a kuplung már kezd rakoncátlankodni…
