Valamikor 2021-ben írhattam utoljára az NSR-ről. Szegény hányadtatott sorsú versenymotorom olyan lassan készül, hogy ennél lassabban csak akkor haladnék ha néha lefelé szednék róla dolgokat. Szerintem már párszor leírtam, de ennek a projektnek a legnagyobb hátráltatója a többi motorom és a hely hiánya. Az NSR Sopron mellett lakik a szüleim garázsában. Ez azért sem praktikus, mert jellemzően ami nincs kéznél vagy nincs útban, azzal nem foglalkozik az ember. Én ezt a problémát még messzebbről kerültem el, hiszen 2022 januárjától megint nem voltam az országban és nem is sokat látogattam haza. A jelen állás szerint sorra kell kerüljön, mert az aktuális műhely foglaló szörnyetegem, a ZIP SP1 lassan de biztosan, a valószínűsíthető húsvéti hó elolvadtával össze kell álljon. Belekerül a blokk és ezután ismét projekt után kell nézzek. Helyesebben visszatérjek oda, ami nincs befejezve. Ennek az első lépése volt, hogy néhány hónapja, karácsonyra megleptem magam egy tank felújító készlettel az NSR-hez.
Ha valakinek esetleg nincs meg, Tomi amíg Japánban mérnökösködött, beszerzett egy Honda NSR250 kétütemű pályagépet. Majd mikor hazaköltözött, nekiállt a felújításnak, és erről több cikkben meg is emlékezett. – a szerk
A problémák a tankkal már akkor is fennálltak amikor 6 éve megvettem a motort. Annak a 2 alkalomnak is mikor beindult, az vetett véget, hogy a rettenetes mennyiségű kosz, ami a tankban volt, eltömítette a karburátort. Annak a nagy részét még japánban kimostam belőle benzinnel. Nem egyszerű kimosni azt a tankot. A fő probléma az vele, hogy a benzincsap bekötési pontja ugyan majdnem a legmélyebb pontja, de mégis vannak az oldala felé olyan kis részek, ahol meg tud ülni egy kis benzin. Rázogatással meg döntögetéssel ki lehet még lötyögtetni belőle, de az összeset nem sikerült soha.
Ezt a költözéskor, amikor felkészítettem a motort a hazahajózásra, el is felejtettem. Olyan sebtében engedtem le minden folyadékot a motorból, hogy annak nem szenteltem túl sok figyelmet, hogy maradt azért még benne néhány deci japán benya. Ez volt az a benya ami utána évekig ott lakott, egész a legutolsó karácsonyig. Ennek is leginkább a maradéka, meg a kioldódott szószos nyál, amivé a benzin válik ha elég ideig érleled. A szaga olyan volt mint egy középkori járványokkal sújtott nagyvárosnak. Egyszer kinyitottam a tanksapkát az otthoni garázsban és egy teljes hétig nem tűnt el a szag. Ennek a végére kellett járni, mert ez a lebomló szenny már úgy tűnt, nem csak jól érzi magát, de a tankot is kezdi megtámadni.
Olvasgattam, keresgéltem, videómegosztón kutattam, mi lesz a tuti, mit használnak a veteránosok. Azok a tankok amikkel ők foglalkoznak jellemzően sokkal gatyább állapotban vannak, mint az én enyhén leharcolt vasdarabom.
Megfontoltam még egy alkalmas megoldást, ami nagyon kecsegtető lett volna, de mivel az idomokra kell pénz ezért elvettem. Név szerint a kompozit tankot. Mert azt is lehet kapni, még jó hogy lehet. Ami számomra érdekessé tette az, az hogy soha többet nem kellene foglalkozzak a karbantartásával, mert ez nem fog elrohadni, hiszen nincs ami rohadjon benne. A súlycsökkentés sem lett volna jelentéktelen, de olyan borsos az ára, és annyival olcsóbb volt a felújító készlet, hogy inkább bezártam a webshopot és leadtam a rendelést egy TankDoc készletre. Ez a nagyobbik készlet, 20 liter űrtartalmú tankokhoz. Ha rendelést adsz le, ne légy olcsójános, és nézd meg mekkora a tankod űrtartalma, mert valóban jól ki van számolva. Annyi anyagot adnak majdnem decire kiszámolva, amennyi kell. Egy kisebb készlettel tutira cumiztam volna. Egyébként is borsos 10 euró a készletek közti különbség, ahogy lépdelsz felfelé a méretekkel. Ami még érdemes hozzácsapni a készlethez, mert nem tartalmazza alapból, a kis átmérőjű 300 wattos merülő forraló. Ezen kívül már csak sok forró víz, néhány vödör, dugók és kacsaszalag kell. Van útmutató a készlethez és a népszerű videómegosztókon is lehet találni hozzá segítséget ha nem vagyunk kibékülve a német nyelven kapott használati utasítással.
Az eljárás a következő: én mielőtt bármit vegyszereztem volna, átmostam jó forró vízzel az egészet. Kerestem hozzá műanyag dugókat a benzincsap helyére, a szuszogó/túlfolyó kivezetéshez, meg a betöltő nyílás karima kivezetéshez is. Mindent szépen ledugóztam, és adtam neki bőségesen kacsaszalagot. Érdemes úgy ragasztgatni, hogy a fázisok között bontani kell majd, szóval nem kell egy végleges megoldásban gondolkozni. A sima forró vizes öblítés után jött a vegyszeres öblítés. Minden vegyszer 20 literhez van nagyjából kiszámolva a készletben, szóval nem kell mérni semmit. Vödör víz és mehet bele a cucc. Én nem féltettem különösebben a fényezést a tankon, mert amúgy is vacak, szóval le fogom csiszolni, de aki megőrizné a gyári fényezést, annak javaslom, hogy figyeljen, hogy ne jusson a fényezett felületre, mert ugyan nem túl agresszíven mint a kromofág, de kicsit marja a fényezést.
Amint csurig van töltve, mehet bele a merülő forraló. 4 órát hagyjuk pihenni, közben nagyjából 60 és 80 celsius fok között tartva a hőmérsékletét az egész cuccnak. Ha ez megvan, a mosó folyadékot kiöntjük egy vödörbe, és elrakhatjuk későbbre, mert amikor lehűl, akkor kioldódik belőle a vegyszer, de ha újra van hevítve akkor ismét felhasználható. Ezután megint jön a sima csapvízzel öblítés és mehet is bele a rozsdamaró vegyszer. Az eljárás ugyanaz, mérés nélkül bekeverni, beönteni és 4 óra pihentetés, hőntartással. Az én tankom nem volt kiugróan rossz állapotú, de meglepődtem az eredményen. Láthatóan nem túl invazívan, de mégis gyönyörű, fém tiszta felület a kezelés eredménye. Ennél a szernél már azért megjegyezném, hogy jól szellőző helyen hagyjuk pihenni amikor 80 fokon gőzölög a tankban, mert én beleszippatottam egy kicsit, és nem túl bíztató az illata. Nem javaslom inhaláláshoz. Ezt a fázist is az követi, mint az előzőt: a szert elrakjuk későbbre, a tankot jól kimossuk tiszta vízzel, de most nagyon fontos hogy száradnia is kell. Por szárazra. Mivel én 2 napos bulit terveztem, és nem akartam egy hétig szárítani a tankot, egy hőlégfúvóval besegítettem a párolgásnak néhány órára. Éjszakára pedig hagytam, hogy önszántából folytassa a szárítkozást.
Másnap reggel aztán leszedtem a víztől meggyötört szalagokat és újra tömítettem mindent, illetve a betöltő nyílás környékét kicsit kimaszkoltam. A két komponensű festéknél jött igazán jól a pontos méretű készlet kiválasztása. Az edző már ki van mérve hozzá, és a festék fém konténere pont akkora, hogy abban egy negyed óra alatt szépen csomómentesre lehet keverni. Amikor már csomómentes és láthatóan csökkent a viszkozitása is, azaz szépen folyós lett, akkor lehet betölteni a tankba. Ha benn van, ledugózzuk a betöltő nyílást is, és jön egy kellemes átmozgató edzés. Addig forgatjuk és döntögetjük a tankot, amíg feltehetőleg minden apró kis belső sarka kap az anyagból. Néhányszor belenéztem, hol tartok, és örömmel tapasztaltam, hogy nagyon jól tapad a tiszta fém felületen. Egy fél órányi véletlenszerű forgatás után én elfáradtam, így egy kalap alatt jónak is ítéltem. A következő lépés, hogy a kifolyó nyílásokról levesszük a dugókat és hagyjuk a fel nem használt mennyiséget kicsöpögni. Meglepetésemre sokat mondok, ha fél deci kicsöpögött.
Tulajdonképpen készen vagyunk, hiszen innen nincs más hátra, mint várni. Az útmutató szerint ugyanis, 1 nap a szilárdulási ideje a festéknek, de 10 nap mire teljesen végbemegy a kémiai folyamat és benzinállóvá válik a réteg. Egy szó mint száz, mivel a motorom azóta is a garázs mélyén lapul, édesanyám téliesített kertje alatt, így azóta is szárad a tank. Ha jön a tavasz, és kiköltözik a virágos kert oda, ahová való, első dolgom lesz, hogy felszerelem az újonnan beszerzett benzincsapot és szűrőket. Majd feltöltöm egy kis százas benzinből készített keverékkel, és mehet a tesztkör. Alig várom már hogy ennyi év után újra menjek egy kört a kettőötvenes kúposztóval!