Nem rég eladtuk feleségem Peugeot-ját, így most első kézből tudom, mekkora szenvedéssel jár egy használt autó eladása. Ugyanis általában nem vevők érdeklődnek, hanem vámpírok. Utólag azért rájöttem pár okosságra, hogyan lehet elkerülni őket, és megtalálni azt a Vevőt, akivel öröm üzletelni.
Miután szépen lemostuk, kitakarítottuk és lefotóztuk az autót, meghirdettem. Először is, ha már egy témába vágó weboldalra írogatok, ahol ráadásul több cikk is született az autóról (ez, ez meg ez és ez, ja és ez is), kézenfekvőnek tűnt ide megírni egy részletes hirdetést és ezt belinkelni a hirdető oldalakra. Ez a facebook marketplace esetében sikerült, de a hasznaltauto.hu sajnos nem enged linket a leírásba, így nem sok mindenkihez jutott el a cikkbe csomagolt hirdetés.
Az árképzésnél figyelembe vettem a jó tulajdonságokat: műszakilag pöpec verda friss vezérlés cserével, kíváló állapitú téli-nyári gumikkal, és rengeteg pótalkatrésszel, amit szándékomban állt adni az autó mellé. Illetve Vecsésen lakom, ami Budapesthez nagyon közel van, így sok potenciális vevőnek nem kell érte órákat utaznia. Persze a rossz tulajdonságokat sem hagyhattam figyelmen kívül, azaz, hogy az autó nem klímás, a külseje csúnya, és a három éves utángyártott katalizátor sem muzsikál már túl jól.
Így elsőre egy bátor 390.000 forintos árat tűztem ki irányárnak, és 350.000 forintig terveztem lemenni alku esetén. Erre meg sem csörrent a telefon, – akkor még nem tudtam, hogy ez mennyire jó dolog – szóval levittem az árat 320.000 forintra és úgy gondoltam 300.000-ért vihetik. És ezzel pokollá tettem a hétvégémet. Ugyanis péntektől hétfőig folyamatosan kerestek a vámpírok.
Na de kik is azok a vámpírok az autókereskedelemben?
A vámpírokat sokan sokféleképpen hívják, én ennél a polkorrekt és leíró megnevezésnél maradnék. A hagyományos értelemben vett vámpírtól annyiban mindenképp különbözik az autóvásárló-vérszívó, hogy míg előbbi szó szerint szívja a véred, és ezzel leviszi a vérnyomásod, az utóbbi megemeli. Az autóvásárló vámpír célja a pénzed elszívása az által, hogy pofátlanul alacsony áron próbálja megvenni tőled a hirdetett gépjárművet. Sajnos ehhez olyan technikákat eszközöl amivel az életkedvedet is elszívja.
Ez manapság úgy zajlik, hogy kedvesen felhív. Ekkor még nem is sejted, hogy vámpírral van dolgod. Különös ismertetőjelük, hogy a beszélgetés elején nem ejtenek szót az árról, viszont érdeklődnek, hogy kereskedő, vagy magánszemély vagy-e. Ez azért érdekli őket, mert tudják, hogy egy kereskedőnél esélyük sincs mélyen áron alul vásárolni. Utána mindent megkérdeznek az autóról, és mivel a címben említett 206-ost három és fél éve szinte csak én szereltem, és nagyon sok mindent megcsináltam rajta, így ez 10-15 perces beszélgetés volt. Ennek végén, mintha a jó tulajdonságokat meg sem hallották volna, a rosszakat viszont háromszor, elmondták, hogy ez egy nagyon rossz autó, és nem ér ennyit, mennyiért adnám oda. És kivétel nélkül messziről jöttek volna természetesen. Elmondtam, hogy telefonban nem szeretnék engedni, annyi az ára amennyiért hirdetem, az autó mellett minimálisan alku képes.
Volt, aki még az elején kihúzta belőlem, hogy 300.000-ig lemegyek, de nem lejjebb, ő erre se szó, se beszéd rám nyomta a telefont. Volt, aki azt mondta, ennyiért már 307-est lehet venni. Neki megmondtam, hogy akkor azt kell megvenni. Ő, és a többiek még 150-200.000 forintos ajánlatokkal fárasztottak, amikre nemet mondtam.
Mi ezzel a baj?
Az egyszeri olvasó kérdezhetné, hogy mi ezzel a baj? Végülis messziről jönnek (vagy ezt hazudják), ha nem tudunk megegyezni az árban, ne induljanak el. Valahol ez így is van. DE! Nem azért hirdetem 320.000 forintért az autót, hogy 200.000-ért odaadjam. Tudva, hogy az autó műszakilag szuper és ez rengeteg pénzembe került, tudatosan lőttem be az árát, amit még keveslek is, de azért nem is akartam sokáig tartogatni. Túl drága? Ne hívj fel. Ha 150.000-ért akarsz autót venni, ne hívj olyat, aki 180.000-nél drágábban hirdeti. Talán emlékszik a kedves olvasó, hogy amikor a 390.000-es árnál nem hívott senki, levittem 320.000-re az árat. Így működünk. Ha magasnak bizonyul az ár és nem keres senki, de valóban el akarjuk adni a terméket, egy idő után olcsósítjuk.
Régebben a vámpírok azért ennyire nem voltak pofátlanok. Írtak egy sms-t, hogy 200 KP és indulok, te meg visszaírtál, hogy ne indulj, és le volt tudva a dolog. Nem tudom, hogy mi okozza azt, hogy vevőknek képzelik magukat és érdemesnek arra, hogy beszélgessek velük, de engem heten hívtak fel, ezzel körülbelül másfél órát elszipolyozva az életemből.
A vámpír motivációja egyébként vegyes lehet, de főképp nyerészkedés. Nyilvánvalóan mindenki úgy hív föl, hogy az asszonynak kell az autó, hogy vigye a gyerekeket vele oviba, de általában ez kamu, és a cél a tovább értékesítés. Persze a következő adásvételig már eltűnik a katalizátor, ha két szett kereket adtál hozzá, ők csak egyet fognak, azt is valami vacak gumikkal. Jobb esetben. Rosszabb esetben valami illegális dolgot csinálnak az verdáddal, miután nyomott áron eladtad, és másnap visszaviszik, hogy szar és vedd vissza. És ehhez a beszélgetéshez általában négyen kellenek, és nem kérlelnek, hanem utasítanak. Aztán van olyan is, hogy hiába adod féláron az autódat, utána még visszamennek, hogy kiverjenek belőled további ötvenezer forintot valami mondva csinált indokkal. Szóval ha vámpírnak adod el a járművedet, nem csak az eladáskor buksz, de akár utána is.
Mi a megoldás?
Végül a hetedik agyzsibbasztó telefon után két dolgot tettem: a 206-os árát levittem 300.000 forintra, és kiírtam nagybetűkkel, hogy AZ ÁR FIX!. Továbbá elkezdtem keresgélni a közelben kereskedéseket, hogy megkérdezzem mit ajánlanak. Nyilván egy ilyen értékű autóért ők sem fognak 200.000 forintnál többet adni, de! Ha így teszel akkor nagyon sok szívást spórolsz meg magadnak, hiszen a kereskedő azzal keresi a pénzét, hogy leveszi a válladról az érdeklődőkkel való alkudozás terhét. És ő sosem fog visszajönni, hogy átverted, hiszen neki az a dolga, hogy értsen az autókhoz, és képben legyen az állapotával. Illetve ők azért többé-kevésbé mégiscsak rendes, adófizető (bizonyos mértékben) állampolgárok.
Nekem nem kellett betolnom kereskedőhöz a verdát, ugyanis felhívott A Vevő. Mikor szegény Norbi hívott, már úgy vettem fel a telefont, hogy: “bocsánat, hogy ezzel kezdek, de az ár fix!”. Aztán kiderült, hogy ő volt az első valódi érdeklődő, és nem akar telefonban alkudozni. Elmeséltem neki mindent az autóról ami csak eszembe jutott, majd nem sokkal később újra hívott, hogy indulnak, hogy megnézzék.
Megmutattam nekik minden hibát, amiről csak tudtam. A motort természetesen direkt nem indítottam be mielőtt jöttek, hogy lássák, milyen szépen indul hidegen az autó. Körbenézve tetszett nekik, így mentünk két próbakört is. Először Norbi vezetett, aztán rábeszéltem a barátnőjét is, hiszen neki vették az autót. Mivel megbizonyosodtak róla, hogy az autó tényleg nagyon egyben van, megköttetett az üzlet. Másnapra be voltam jelentkezve még egy futómű állításra, mert egy hangyányit balra állt a kormány egy korábbi javítás óta, így viszont ezt megúsztam. Így a futóműállítás tízezer forintos költségét önhatalmúlag elengedtem, és kezet fogtunk 290.000 forintra.
Norbiék örültek, tudták, hogy jó autót vettek, én pedig szintén, mert tudtam, hogy nem fognak utólag reklamálni. Másnap estére beszéltük meg, hogy elmegyünk a műhelyhez a pótalkatrészekért és a nyári kerékszettért. Én is meglepődtem, hogy plafonig pakoltuk a Doblo kisáruszállító rakterét a cuccokkal, de legalább ennyivel több helyem lett.
Nekem ebből a sztoriból a tanúlság az alábbi:
- ha meg akarod úszni a vámpírokat, add el egy kereskedőnek az autót, esetleg számíttasd be, ha újat veszel
- ha te hirdeted, írd be a hirdetésbe, hogy ‘az ár fix’, akkor is, ha kicsit alkuképes
- ha felhívnak, nyugodtan kezd a mondandódat azzal, hogy az ár fix
Ha esetleg úgy érzed, hogy a vámpír leírása illik rád, nézz magadba, és hagyd abba az emberek kiszipolyozását!
